A cserkész az emberi faj egyik alosztálya. A gerincesek közé tartozik, sőt egyike a leggerincesebbeknek.
A bölcsőből kikerülve ő is, mint minden ember, járni tanul, majd iskolába megy, ahol kék pántlikát kötnek a nyakába. Ebben az időszakban "farkaskölyök" a neve (valószínűleg azért, mert mindig üvölt.)
Amint növekszik és erősödik, napról napra komolyabb lesz, megtanulja a szabályokat, a kék pántlikát zölddel cseréli le és megkapja a szépen hangzó "cserkész" nevet.
A cserkész szeges sarokkal kezdődik, és felül csúcsban végződik. A hátán púpja van, de nem olyan, mint a tevének, hanem élelemmel és felszereléssel tele púpja. Közönségesen hátizsáknak hívják.
Derekán szíjjal van kétfelé osztva. Alul térdnadrágot és csíkos lábszárvédőt hord, felsőrészét pedig betakarja, hogy a szúnyogok ne csípjék meg.
Nyakán zöld csík szalad körül, amely elöl a mellen folytatódik, és hogy le ne essék, bőrkarikával van megerősítve.
Oldalán bicska lóg, amelyet igen sokféleképpen tud használni. Fát vág, fűrészel, lyukat fúr, kenyeret szel és földet ás vele, néha azonban a kezét is megvágja. Ha a bicska elvész, a cserkész szomorú, és addig pityereg míg másikat nem kap.
Kedvenc tápláléka a gulyás és a pörkölt, de kényszerűségből megeszi a mákostésztát és a sárgarépa főzelkétet is. Előbbitől mélyen alszik, utóbbitól szépen fütyül.
Időnként az öregek próbának teszik ki a fiatalokat, s aki megfelel, külön jelvényt kap. A lustákat és tehetségteleneket kiküszöbölik soraikból.
A rendetlenségnek nincs helye a cserkészek között. Ha egy-egy cserkészről hiányzik egy gomb, nem a gombot varrják fel rá, hanem a gombhoz keresnek egy rendesebb cserkészt. A rendetlent szélnek eresztik.
A bölcsőből kikerülve ő is, mint minden ember, járni tanul, majd iskolába megy, ahol kék pántlikát kötnek a nyakába. Ebben az időszakban "farkaskölyök" a neve (valószínűleg azért, mert mindig üvölt.)
Amint növekszik és erősödik, napról napra komolyabb lesz, megtanulja a szabályokat, a kék pántlikát zölddel cseréli le és megkapja a szépen hangzó "cserkész" nevet.
A cserkész szeges sarokkal kezdődik, és felül csúcsban végződik. A hátán púpja van, de nem olyan, mint a tevének, hanem élelemmel és felszereléssel tele púpja. Közönségesen hátizsáknak hívják.
Derekán szíjjal van kétfelé osztva. Alul térdnadrágot és csíkos lábszárvédőt hord, felsőrészét pedig betakarja, hogy a szúnyogok ne csípjék meg.
Nyakán zöld csík szalad körül, amely elöl a mellen folytatódik, és hogy le ne essék, bőrkarikával van megerősítve.
Oldalán bicska lóg, amelyet igen sokféleképpen tud használni. Fát vág, fűrészel, lyukat fúr, kenyeret szel és földet ás vele, néha azonban a kezét is megvágja. Ha a bicska elvész, a cserkész szomorú, és addig pityereg míg másikat nem kap.
Kedvenc tápláléka a gulyás és a pörkölt, de kényszerűségből megeszi a mákostésztát és a sárgarépa főzelkétet is. Előbbitől mélyen alszik, utóbbitól szépen fütyül.
Időnként az öregek próbának teszik ki a fiatalokat, s aki megfelel, külön jelvényt kap. A lustákat és tehetségteleneket kiküszöbölik soraikból.
A rendetlenségnek nincs helye a cserkészek között. Ha egy-egy cserkészről hiányzik egy gomb, nem a gombot varrják fel rá, hanem a gombhoz keresnek egy rendesebb cserkészt. A rendetlent szélnek eresztik.
Erdélyi Tibor
314. Czuczor Gergely csccs.
1929.314. Czuczor Gergely csccs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése