A nyelv a gondolatok közlésének, a társadalmi érintkezésnek az eszközze. Ebből következik, hogy mindig az egész társadalom számára érthetőbb és tetszőbb szót kell használnunk. Ez a köznyelvi norma követelménye, a szaknyelv, a zsargon ettől eltérhet.
A megítélés szempontjainak jelentése a köznyelvben:
Szükséges, mert nincs pontos magyar megfelelője.
Jó, mert hangzása, írásmódja illeszkedik nyelvünkhöz.
Rossz, mert nem illeszkedik.
Szükségtelen, mert van pontos magyar megfelelője, s nincs sajátos stilisztikai értéke sem.
Példák:
Szükséges jó: fantázia, manöken, metró, zselé stb.
Szükséges rossz: bróker, infrastruktúra, hardware, ombudsman, muntain bike stb.
Szükségtelen: biznisz, fridzsider, konszenzus, puzzle, talk show stb.
Melyek a túlzott használat okai?
Objektív: a magyar megfelelő hiánya.
Szubjektív: a nyelvhasználók kényelme, divatozása, tudálékossága, sőt előkelősködése. (Mennyivel "mutatósabb" házaló üzletkötő helyett menedzsert, kocsma helyett bárt mindani!...)
Koltói Ádám: Jó szóval
Kiadó: Ceglédi Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola, Ceglédi Közgazdasági Alapítvány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése