A legnagyobb dolgok

A legnagyobb dolgok mindig egyszerűek és egyetlen szóval ki lehet fejezni őket. Szabadság. Igazság. Becsület. Kötelesség. Irgalom. Remény.

(Winston Churchill)

Szabad szív

„Kérjük az Úrtól azt a kegyelmet, hogy a szívünk szabaddá válhasson, és megteljen fénnyel, hogy Isten gyermekeiként örvendezhessünk!” 

Ferenc pápa (twitter üzenet)

Képzeletbeli ajtó

A jelen börtönében
Gondolj arra, 
Ha ajtót rajzolsz a falra
Kiléphetsz rajta.

Kovács Ákos

Szabad vagy?

A jó ember szabad, mégha rabszolga is. A gonosz ember rabszolga, mégha király is.
/Szent Ágoston/

Felelősségünk

Szabadnak lenni azt jelenti, hogy az ember ura önmagának.
/Dominque Lacordaire/

Igazán szabad

Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság.
/Böjte Csaba/

Az indián és a lova

Egy nap az öreg indián unokája kiabálva szalad a nagyapjához. Elmondja neki, hogy elfutott  az indián lova, és sehol se találják. A fiú teljesen kétségbeesett volt, de az öreg indiánt mégse foglalkoztatta a probléma. Az unoka kérdően nézett rá, hogy miért nem ideges, hiszen nem figyelt eléggé a lovára. A bölcs indián csak ennyit mondott: "Tudod Fiam, visszajön majd egyszer, ha az én lovam. Ha viszont az a ló szabadságot kíván és nem jön vissza, akkor meg is kapja, mert sose volt az én lovam." /Indián mesék/

1956

"a pillangónak tarka szárnya van"

“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.” (Wass Albert)

Megváltás

Egy megdöbbentő történet

George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt:
„Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:
- Na, mit viszel magaddal?
- Csak ezt a három vacak madarat - felelte.
- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem.
- Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Elvezni fogom.
- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?
- Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük. Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
- Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.
- Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét.
A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt.
Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat."

Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett: „Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az Édenkertböl jött és büszkén dicsekedett:
- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel,amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!
- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.
- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan váljanak el - egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni - mondta a Sátán.
- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból?
- Megölöm őket! - felelte a Sátán.
- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.
- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!
- Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:
- A véredet, az összes könnyedet és az egészéletedet!
Jézus így szólt:
- Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat..."
Ezzel George Thomas plébános fogta a madárkalitkát és lement a szószékről.”

Forrás: A sárospataki református egyház honlapja

Szabad élethez

Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyű ez az áldozat.

Richard Bach

A FIFA negyedik pontja

A FIFA megtiltotta a játékosoknak a vallási és politikai szimbólumok használatát a focipályákon, és nem engedélyezi a hitet kifejező gesztusokat sem, hivatkozva a szervezet szabályának negyedik pontjára, mely a játékosok öltözetéről és viselkedéséről rendelkezik.

Kaká, a brazil válogatott középpályása a 2007-es bajnokok ligája döntőjének lefújása utáni pillanatokban levette mezét, s megmutatta az alatta levő pólóját, amelyen az „I Belong to Jesus”, magyarul „Jézushoz tartozom” felirat volt olvasható. Kaká már korábban, a 2004-es Milan-győzelemkor, illetve a 2002-es világbajnokság döntője után is ugyanezt tette, amikor a fenti feliraton kívül a cipője nyelvére is a „God Is Faithful”, azaz „Isten hűséges” feliratot varrta fel. A brazil válogatott 2005-ös FIFA konföderációs kupadöntője után ő és néhány csapattársa, Heurelho da Silva Gomes és a védő Lúcio, „Jézus szeret téged" feliratú pólókat viseltek.

A 2009-ben ugyancsak Dél-Afrikában tartott labdarúgó konföderációs kupa során például a hívő brazil csapatkapitány, Lucio a végső győzelem megszerzésekor a pálya gyepszőnyegén áhítatosan imádkozott. Franck Ribéry, a franciák egyik kedvenc játékosa egy-egy gól után kezét széttárva és az égre emelve szokott imádkozni.

Sok hívő focista keresztet vetve lép a pályára és a gólszerzők közül örömükben sokan letérdelnek és keresztet rajzolnak magukra.Mostantól fogva azonban mindez lehetetlen, mert a vallási és politikai szimbólumok használatát betiltották. A brazil csapatot a FIFA tavaly azért marasztalta el és büntette meg, mert egy győztes meccs után közösen és hangosan mondtak el egy imát. A FIFA rendelkezése egyáltalán nem talált tetszésre a játékosok körében, de edzőik kérésére kötelesek tartani magukat a szabályokhoz.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

kép: paulrudatsikira.wordpress.com

© Híreink „Magyar Kurír” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.Az interneten: http://www.magyarkurir.hu/hirek/?33018/

Amit ma megtehetsz...

Amit bármikor megcsinálhatsz, sosem fogod megcsinálni.

(Thomas Fuller)

Szabadság törvénye

Úgy szóljatok, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni.
(Jak. 2,12)

Úgy szóljatok, hogy...

"Úgy szóljatok, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni. "

(Jak. 2,12)

Karodba röpülnek

"Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz, megfogod.
Karodba röpülnek a fecskék,
s magadra hagynak a csillagok. "

Gyurkovics Tibor

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja

Hamvas Béla: A láthatatlan történet (Részlet)

,,A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt:

Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
Az egész világ tied.
Szabad vagy a kövektől az éterig.
Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj, neked, ha magadnak tartod.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.
Most eredj és élj, mert a világ a tied!''

Pilinszky János: Hétköznapok (Részlet)

A hétköznapok sora, ez a szürke vonal, semmivel se kevesebb hát az ünnepnapok kivilágított állomásainál.
Nem is az a fontos, hogy köves ez az út, hanem hogy hová visz?
Az önzés tévelygéseibe, vagy az áldozat egyenes útján a megígért boldogságra?

Szürkesége a hétköznapoknak: talán legméltóbb színe az igazi áldozatnak.
Az út pora a vándorok palástja.

Isten a legszürkébbért adja majd a legszebb ünneplőt cserébe.

Porból vagyunk és porrá leszünk.
De mindaz, ami por belőlünk, porrá omlik a hétköznapok áldozatosan szürke munkájában, hogy egyedül az maradjon belőlünk fenn, ami már nem por többé, hanem világosság.
Persze, mindez csak hasonlat, tétova tapogatózás a munka isteni rendeltetésének jelenléte, szerepe körül.
Bizonytalan megsejtése annak, hogyan lehet a teherből áldozat, s az. áldozatból szabadság és öröm utoljára.

Rabok legyünk vagy szabadok?

Medve egy helyen azt írja: "Rabok legyünk vagy szabadok? Először is ez nem kérdés. Rabok vagyunk. Világra jöttél, egy vadidegen helyre, amihez semmi közöd. Peregni kezd neked egy ingyen mozi, ahol néző vagy. A mozinak egy kicsike része azonban a saját tested, s mivel ez az egyetlen olyan speciális darabkája, amivel kapcsolatod van, ezt is önmagadnak nevezed. De ez a második számú »én« már szereplője az ingyen mozinak, a vadidegen világnak, ahol minden esetleges, és független a néző voltodtól. Itt szereplők vagyunk, rabok, nem választhatunk, Sándor. A néző pedig szabad. Nem lehet rabbá tenni egyáltalán.

Másodszor pedig, ha választhatsz, hogy rab légy-e vagy szabad, akkor már szabad vagy. Egyetlen alternatíva, egyetlen választható másik lehetőség, a semmi, a nulla helyett már végtelenszeres szabadság." (Nekem, a Keleti pályaudvar indulási oldalára érve - Monostorra jártam kimenőre a főreálból, és iparkodtam mindig elérni a jó gyorsvonatot, harmincöt perc alatt ott volt - nemcsak szabadság-érzést jelentett, hogy tetszésem szerint bemehettem akár az épület középső, nagy kapuján, akár a sarok melletti, innenső ajtón is és onnét végig az oldalfolyosón, hanem izgalmas, nagyszabású kalandosságot.)

(Ottlik Géza, Buda)

Cseh Tamás - Korvin köziek