Szűz Mária oltalmában

Szent István király imája a Magyarok Nagyasszonyához

Szent István midőn életének végét közeledni érzi,
Hű tanácsosait maga köré gyűjti.
Midőn együtt voltak karok, papok és remeték,
István Szűz Mária oltárához lépett.

Reá helyezé a királyi koronát,
A kormánypálcát és az ország almáját.
Ő maga az oltár elé letérdepelt,
És a Szűz Anyához eképen esdekelt.

Dicső Védőasszonyunk Hazánk Nagy Asszonya
Szálljon fel Te Hozzád hű szolgád imája.
Hallgasd meg legszentebb végső akaratom,
Amelyet Neked örökre felajánlom.

Én Te Reád Bízom a szép Magyar Hazánkat,
A nemzetet vele együtt koronámat.
Legyen ez mindenkor a Te örökséged,
Oltalmazd, Őrizd, vezéreld e népet.

Maradj Nemzetem s Hazám Védasszonya,
Melynek Szentképedtől tündöklik zászlaja.
Tekintsd ó Szű
z anyám, mint örökségedet,
A Magyar koronát és a Magyar népet.

Legyen a Tied a Magyarok Hazája,
Általad szálljon rá az Isten áldása.
István a Nemzetet és a Szent Koronát,
A Szent Szűz Anyának eképen adá át.

Testvéreim, Barátim, Keresztes vitézek,
Szent a hely ahová most velem léptek.
Lábáról oldja le mindenki saruját,
És így keressük fel Megváltónk Szent Sírját.

Kétséggel tevé ezt az egész hadsereg,
Szent körmenetben mezítláb menének.
Lélekben szálljunk el mi is a Szent Földre,
Oda ahol ringat Szent Hitünk bölcsője.

Kérjük Jézust, Aki azt értünk szenvedte,
Hogy adjon irgalmat, adjon szent kegyelmet.
Ámen

Szent István király

Szent István király imája

A mélységből kiáltok Hozzád , hallgass meg Uram!

Taníts meg, hogy kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben, s hogyan kell örülni a megérdemelt könnyben.

Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam, s az alázatosság színtelenségét okosan csillogtassam.

Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni, s hogyan kell féktelen erővel egyenesen állni.

Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet, s alázatosan megadjam magam a léleknek.

Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek, s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek.

Adj erőt napközben, hogy el ne fáradjak, s fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak.

Taníts meg lendülni, ha Reád találtam, s hirtelen megállni, ha utat hibáztam.

Ne add meg mindig, amit nagyon kérek. Taníts bátor lenni, mikor nagyon félek.

Engedd a világot megvetve szeretni, csak magadat ne hagyd soha elfeledni.

Ez a kívánságom, ez maradjon végleg, de ha másként szólnék, nagyon szépen kérlek, ne neheztelj reám, ne fordítsd el orcád, hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád.