„Kérjük az Úrtól azt a kegyelmet, hogy a szívünk szabaddá válhasson, és megteljen fénnyel, hogy Isten gyermekeiként örvendezhessünk!” 
Isten barátjának lenni azt jelenti, hogy egyszerű szavakkal imádkozunk, mint ahogyan egy gyermek apjához vagy anyjához fordul.
„A világot elődeinktől örökségbe, gyermekeinktől pedig kölcsön kaptunk. Fiaink belefáradtak a háborúkba, és arra vágynak, hogy megpillantsák a béke hajnalát. A békével azoknak a fiataljainknak is tartozunk, akik éppen a békéért haltak meg” 
Mindannyiunknak szüksége van a javulásra, hogy jobbá váljunk. A nagyböjt segít, hogy küzdjünk hibáink ellen.
„Ti vagytok a föld sója... Ti vagytok a világ világossága”.
Imádságunk nem korlátozódhat vasárnaponként egy órára. Fontos, hogy mindennapi kapcsolatunk legyen az Úrral!
Egy keresztény szíve olyan, mint az utolsó vacsora asztala. Meg kell terítenie az Oltáriszentség számára!
Mert Jézus olyan fénnyel világítja meg életünket, amely nem alszik ki soha. Nem tűzijáték, nem egy villanás: nem. Nyugodt fény, amely örökké tart és békét ad. Ilyen az a fény, amellyel találkozunk, ha Jézus kapuján lépünk be.
Szükségünk a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és Ipod-ot használó szentekre. 
„Jézus a kapu, ami elvezet az üdvösséghez és, amely nyitva áll mindenki előtt”.
