Benedek Elek: Az öreg faültető éneke

Ragyogj, ragyogj még őszi napsugár,

Melengesd testét az elaggott földnek!

Szánd meg szegényt, óh nézzed, mily kopár,

Talán nem is zöldül ki soha többet.

Ragyogj, ragyogj még nyájas-szelíden,

A zord szelet kergesd a messzeségnek,

Hadd ültetek fát szépen, rendiben,

Oh, nem magamnak - az új nemzedéknek!

Ragyogj, ragyogj még, s azzal ne törődj,

Munkám örömét hogy aligha látom...

Jól tudják ezt a vén faültetők,

Oh, jól tudom én is, nap barátom!

Oh, jól tudom, hogy más szedi le majd

Édes gyümölcsét mind ez ifjú fáknak,

Örömet, hasznot nékem egy se hajt,

Fáradt testemnek sose adnak árnyat!

Mindegy!Te csak ragyogj, segélj nekem,

A zord szelet kergesd a messzeségnek,

Mi hasznom benne? - én nem kérdezem,

Csak ültetek a jövő nemzedéknek.