Tíz lépcső

 Szórd szét kincseid -- a gazdagság legyél te magad.


Nyűdd szét díszeid -- a szépség legyél te magad.
 Feledd el mulatságaid -- a vígság legyél te magad.
 Égesd el könyveid -- a bölcsesség legyél te magad.
 Pazarold el izmaid -- az erő legyél te magad.
 Űzd el szánalmaid -- a jóság legyél te magad.
 Dúld fel hiedelmeid -- a hit legyél te magad.
 Törd át gátjaid -- a világ legyél te magad.
 Vedd egybe életed-halálod -- a teljesség legyél te magad.

Weöres Sándor

Fedezd fel a saját gyümölcseid

"Légy kíváncsi magadra! Te egy hihetetlenül értékes mobil vagy. Benned hatalmas értékek vannak, és csak nyomogasd a gombokat, csodálkozzál rá: jé, én ezt is tudom, ehhez is értek, azt is meg tudom tanulni. Most minden, mindenki azt akarja, hogy te figyeljél rá...
Én azt akarom, hogy figyeljél önmagadra, és fedezd fel azt a virágot, gyümölcsöt, melyet kis magként beléd rejtett el a teremtő Isten."
Böjte Csaba

Az vagy, aminek magadat tartod

Anthony de Mello: Kialakulás

Az egyik tanítványnak, aki amiatt panaszkodott, hogy képességei nagyon korlátoltak, azt mondta a Mester:
- Valóban, képességeid nem korlátlanok. De észrevetted-e már, hogy ma olyan dolgokat is meg tudsz tenni, amelyeket tizenöt évvel ezelőtt lehetetlennek tartottál? Mi változott?
- A képességeim, a talentumaim.
- Nem. Te változtál.
- Az nem egy és ugyanaz?
- Nem. Az vagy, aminek magadat tartod. Amikor a gondolkodásod megváltozik, te is megváltozol.

Légy az, aki vagy

"légy az, aki vagy, de ne forogj folyton saját éned körül. Ne csapd be magad. Fogadd el, hogy nem vagy hős, és ne fontoskodj. Dolgozz gyengeségeiden. De ne ragaszkodj hozzájuk. Engedd el őket. Fogadd el magadat kuszaságaiddal és ellentmondásaiddal együtt. Mert csak akkor jutsz tovább, ha el tudod viselni magadat. Csak akkor leszel emberi. Az tud másokhoz is jó lenni, aki önmagával irgalmas.
Aki tudatos, az tud áldássá válni mások számára. Ne foglalkozz tehát azokkal az elvárásokkal, melyeket mások támasztanak veled szemben. Élj önállóan, és ne hagyd, hogy a külső nyomás határozzon meg. Ne igazodj, hanem keresd az összhangot a benned lévő legmélyebb maggal – és nemcsak önmagaddal fogod megtalálni a harmóniát, hanem mindig ki is tudod majd azt sugározni. Keress mély kapcsolatokat, és fogadd azokat ajándékként: a barátságban és a szerelemben. Higgy minden szeretetben – juss annak mélységére. Csak a szíveddel látsz jól."

Anselm Grün: Az életművészet című könyvből

Mérkőzz meg az akadállyal

"Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal." 

Antoine de Saint-Exupéry

Sem üllő, se kalapács

"Egyik sem vagyok. 
Sem üllő, se kalapács.
- Talán: a csengés."

Fodor Ákos

"...magunkat kell megreformálnunk..."

"Nem, mi nem születtünk reformátoroknak - 
előbb mi magunkat kell megreformálnunk.
Látogatnunk kell az alázat, az önmegtagadás
iskoláját."

Gróf Széchenyi István Naplója
1826, december 10.
(Jékely Zoltán fordítása német eredetiből)

Csak másokban

"Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél."
(József Attila)

"...a lelkében dal van..."

Megmondom a titkát édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép lelkében az ének,
Az hallja a másik énekét is szépnek.
(Babits: A második ének)

Ki vagy te?

Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpen lényed ott kezdődik:

Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyu, mely szükségleteid őrzője is, görnyesztő teher is.

Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.

Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi fordulatot: a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, ,,nem-én"-nek.

Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság, változás, változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen: tulajdonképpeni lényed ott kezdődik.

(Weöres Sándor)