A háború ezer jaja és szenvedése között talán az egyik legsúlyosabb csapás, amikor egy egyébként teljesen egészséges fiatal katona elveszíti a szeme világát.
Ilyen szeme világát vesztett hős katona volt az első világháborúban Szántó György. Előtte festő volt, művész, akinek létfeltétele a látás. Amikor megvakult, nem engedte át magát a kétségbeesésnek, hanem bámulatos önfegyelemmel új életet kezdett - íróvá lett. Azóta a magyar irodalom már jó néhány remekművet köszönhet a lelki szemével látó alkotóművészek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése