Mármost min jár az ember esze?

Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme.
Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkodjék. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást.

Mármost min jár az ember esze?
Ezen soha, hanem a táncoláson, a lantpengetésen, az éneklésen, a versíráson, a lovas karikajátékon, a párbajozáson, a királyi cím elnyerésén, anélkül, hogy valaha is elgondolkodnának rajta, mit jelent királynak, és mit embernek lenni.

(Pascal: 146. Töredék)

Az erkölcs alapelve

Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike; de
gondolkodó nádszál. Nem kell az egész világmindenségnek összefognia
ellene, hogy összezúzza: egy kis pára, egyetlen csepp víz elegendô
hozzá, hogy megölje. De még ha eltaposná a mindenség, akkor is nemesebb
lenne, mint a gyilkosa, mert ô tudja, hogy meghal; a mindenség azonban
nem is sejti, hogy mennyivel erôsebb nála.
Tehát minden méltóságunk a gondolkodásban rejlik. Belôle kell
nagyságunk tudatát merítenünk, nem a térbôl és az idôbôl, amelyeket nem
tudhatunk betölteni. Igyekezzünk hát helyesen gondolkozni: ez az
erkölcs alapelve.
(Pascal)