Keress rá!

Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Krisztus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Krisztus. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. október 31., hétfő

Krisztus árama


Néha egymás mellett láthatunk nagy és kicsi, új és régi, drága és olcsó villanyvezetékeket. Amíg azonban nincs áram a vezetékben, addig nem lesz világosság. Kérjük a Szűzanyát, jöjjön el életünkbe és adja meg, hogy Jézus, az áram átjárjon bennünket, hogy megérkezhessen a világba, különösképp családjainkba; Jézus árama járja át az emberek szívének vezetékeit.


(Teréz anya)

2016. május 31., kedd

Vezesd az ifjúságot!

Vezesd, ó, Krisztus, az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás: hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a Nyolc Boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében. Vezesd, ó, Krisztus, valamennyi hűségest a hitben, hogy a keresztény hit hassa át egész életüket, és bátor tanúságtevőkké tegye őket a világ előtt üdvözitő küldetésed során, hogy az egyház tudatos és cselekvő tagjai legyenek, akik bizonyosak abban, hogy ISTEN gyermekei, és testvérek minden néppel ! Ámen / II. János Pál pápa/

2013. március 31., vasárnap

"Krisztus feltámadott!"

Krisztus feltámadott!
Halljátok meg asszonyok!


Kik kenetet hoztatok,
Többé már ne sírjatok!
Feltámadt Krisztus!

Krisztus feltámadott!
Új csodákat halljatok!
Péter, János fussatok!
Üres a sír nincsen ott!
Feltámadt Krisztus!

Krisztus feltámadott!
Szünjetek már,bánatok!
Ti is nyomán járjatok!
Feltámadást várjatok!
Feltámadt Krisztus!

Krisztus feltámadott!
Halál fején tapodott,
Égbe utat mutatott,
Tudom, hogy feltámadtok!
Feltámadt Krisztus!

2013. január 5., szombat

Fogadkozás

"Újévkor csupa fogadkozás az ember: tanulni fogok, fogyókúrázni kezdek, rendesen járok edzésre, hegedűórára, templomba, sétáltatom a kutyát, leszokom a dohányzásról. 

Krisztus katonája leszek? Merész.

Szabad-e ennyire harciasnak lennie egy keresztyénnek, nem kéne-e józan kompromisszumot keresve inkább megmaradni a többi fogyasztóval együtt a kutyasétáltatásnál, meg a vasárnapi misénél? Most, a történelem végén, az internet-demokrácia hajnalán, nem túl maradi, erőszakos és kirekesztő-e ellene mondani az ördögnek? Az ő minden cselekedetének? Minden csábításának? Az ő angyalai minden cselfogásának?" 
/Czakó Gábor/

2010. december 20., hétfő

Megváltás


Egy megdöbbentő történet

George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt:
„Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:
- Na, mit viszel magaddal?
- Csak ezt a három vacak madarat - felelte.
- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem.
- Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Elvezni fogom.
- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?
- Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük. Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
- Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.
- Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét.
A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt.
Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat."

Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett: „Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az Édenkertböl jött és büszkén dicsekedett:
- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel,amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!
- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.
- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan váljanak el - egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni - mondta a Sátán.
- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból?
- Megölöm őket! - felelte a Sátán.
- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.
- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!
- Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:
- A véredet, az összes könnyedet és az egészéletedet!
Jézus így szólt:
- Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat..."
Ezzel George Thomas plébános fogta a madárkalitkát és lement a szószékről.”

Forrás: A sárospataki református egyház honlapja

2010. augusztus 21., szombat

Béke szeretnék lenni (ifj. Bartha Sándor)


A béke szeretnék lenni.
A nagybetűs béke, ami szíveket jár át,
hegyeket mozgat, életeket ment.
A béke szeretnék lenni.
Létjogosult, igazi béke,
nem áltatás, nem ékesszólás,
csak béke... és nyugalom.
Nyugalom, mely éltet,
értelmet ad és továbbvezet.
Nyugalom, mely a szívembe dorombol,
lelkembe költözik és ott honol.
Nyugalom, mellyel vígan járhatok,
nem aggódhatok, nem síránkozhatok,
nem zúgolódhatok, csak... nyugodhatok...
örülhetek... köszönhetek... hálás lehetek...
és nem félhetek.
Csak így élhetek, csak így szerethetek,
csak így lehet hitem, reményem, életem.
Csak így járhatok Teveled, Istenem.
Csak így kereshetem a fényt, mely utat világít,
mely Hozzád irányít, és Téged mutat.
Ó, mutasd az utat, mutasd
és nyújtsd a karodat, a jobbodat,
erős, hatalmas, átszegzett karodat,
hadd fogózzam belé, hadd kapaszkodjam belé
és el ne engedjelek, meg ne tagadjalak,
el ne hagyjalak soha-soha-soha.
Mert Te, csak Te vagy egyedül Istenem,
aki békét adsz, akinél nyugalmamat megtalálhatom.
És én ezt a békét akarom.

2010. április 14., szerda

Kereszt



"Leghitelesebb tanúságtételüket mindig a kereszt fogja megjelölni. A kereszt Isten katedrája, széke a világban. Krisztus a kereszten adta a legnagyobb tanítást az emberiségnek: ’Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást’.”

II. János Pál

2010. március 27., szombat

Keresztút


Mindenható Úristen, minden erőnk forrása! Alázatos szívvel fordulunk Tehozzád! Te Három órán át függtél a kereszten. Ezalatt imádkoztál gyilkosaidért, a bűnbánó latroknak megígérted a Paradicsomot és áldott édesanyád Szent János gondjaira bíztad. Mikor minden bevégeztetett, és kiadtad lelked, az új és örök szövetség legfőbb papjaként véres, engesztelő és örök időkre szóló áldozatot vittél véghez és ajánlottál fel a világ üdvéért. Mindannyiunkért.

Te azt mondtad: „Legyetek éberek!”. Ezt mondja a mi jelszavunk is. Add kegyelmedet, hogy gyarló emberekként mindig éberen kerüljük a bűneinket, amikért Te kínhalált szenvedtél, hiszen nem tudhatjuk sem a napot, sem az órát, mikor térünk haza dicső országodba.

Segíts minket utadon, vezess ösvényeiden, melyek hozzád vezetnek. Téged akarunk követni a legjobb tudásunk szerint, ezért kérünk tégy minket méltóvá, felvenni utánad keresztünket és add kegyelmedet, hogy mindenkor a Te példádat kövessük, parancsaidat, híven teljesítsük, hogy azzal, amit teszünk, a Te kedved szerint, Hazánk és Embertársaink javára éljünk és haljunk. Amen

2010. február 25., csütörtök

Krisztusi lelkület


Milyen magától érthetődően fogadom el a jót Isten kezéből.
Szinte úgy mintha jogom lenne hozzá.
De már nem olyan magától értetődő az, hogy Isten akaratát tegyem.
Különösen akkor, amikor nehézségekbe ütközöm.
Pedig a megpróbáltatások és szenvedések közepette is nagylelkűen kell vállalni azt, amit Isten kíván tőlem - ez az igazi Krisztusi lelkület.

J.Roth

2010. január 2., szombat

Ne aggódjatok...


Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.
És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
(Fil. 4; 6-7)