A humor fontossága

Elismerés, csodálat, nagylelkűség, megbocsátás: ezek a szeretet alapjai. És a humor a védőernyő fölötte.
Stephanie Dowrick

Fantázia és humor

"A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért amik vagyunk." (Széchenyi Zsigmond)

Nevezzük nevén

Jönnek a honfoglaló magyarok, eljutnak egy helyre, elneveznék, jő az öreg táltos, körülnéz:
- Sok itt a "kecske", sok itt a "mét", legyen e hely neve Kecskemét.
Elnevezik, mennek tovább, elérnek egy másik helyre, jő az öreg táltos, körülnéz :
- Sok itt a "kecske", sok itt a "mét", legyen e hely neve Kecskemét.
- De hát olyan már van!
- Akkor legyen mondjuk Hódmezővásárhely!

Meglepi a piacon

A mai nap bejegyzés helyett egy videó látható. Érdemes megnézni.

Nagy csoda, még nagyobb csoda

"Nagy csoda, hogy rövidesen már a Holdra is lehet utazni, még nagyobb csoda, hogy kis szerencsével, esetleg Párizsba is eljuthat az ember, de a legnagyobb csoda csúcsforgalomban eljutni a Móricz Zsigmond körtérre."

"Ezt a logikát alkalmazva: Nagy csoda, hogy drót nélkül telefonálhatunk, de még nagyobb csoda, hogy dróttal telefonálhatunk és a legnagyobb csoda, hogy két ember pusztán beszéd által megérti egymást."

"Megmondom őszintén, nekem még a vekker is nagy csoda, hogy van egy ilyen szerkezet, amely reggel hétkor felébreszti az embert, de még nagyobb csoda, hogy az ember, ha be van rá állítva, reggel hétkor vekker nélkül is fel tud ébredni, ám a legnagyobb csoda, ha délig lehet aludni!"

Kellér Dezső: Kis ország vagyunk
Szépirodalmi Kiadó
Bp. 1964

Nap körül

Az élet drága, de ebben az árban benne van az évi egyszeri Nap körüli utazás.

A cserkész (2. rész)

A cserkész szereti a társas életet. Csoportokba, rajokba, őrsökbe verődik, és a maga ütötte sátrak alatt a szabadban tanyázik, de csak nyáron, mert télen hideg van és tanulni kell.

Vezérüket parancsnoknak hívják, mert ő mindenkinek parancsol, neki azonban nem parancsol senki. Úgy a parancsnok, mint az alárendeltek a csapatuk számát a kalapjukon viselik, hogy más csapatoktól megkülönböztethetőek legyenek.

Ha kivonulás van, adott jelre a cserkészek katonásan sorakoznak. Meneteléskor a nagyok mennek elől, a kicsinyek pedig hátul. Ez azért van, hogy a hosszabbak a rövidebbeket át ne léphessék. Hogy aztán az aprók el ne maradjanak a többitől, kettőt lépnek, vagy akkorát, mint a testük hossza.

Felszerelésüket a hátukon viszik akkora zsákban, hogy abba maguk is beleférhetnének. A zsákban legnagyobbrészt kenyér, szalámi és sajt van, mert a cserkész nagyon szeret enni.

Ha egymással találkoznak, feltartják három ujjukat, és ebben különböznek a kínaiaktól, akik tudvalevőleg az orrukat dörzsölik össze ilyenkor.

A cserkész igen jó megfigyelő. A lábnyomokból azt is meg tudja állapítani, hogy hány éves volt az előtte haladó, vagy evett-e aznap, avagy hány csorba van a bicskáján.

Szagló érzéke is rendkívül ki van fejlődve a cserkésznek. Ötszáz méterről szél ellenében is megérzi a gulyás illatát. Szeme éles, mint a sasé, messziről meglátja a túróscsuszán a töpörtyűt. Tapintása szintén elsőrendű. Szuroksötétben is meg tudja különböztetni a szalonnát a kenyértől, a sajtot a vöröshagymától.

Ha jó kedve van, vagy valahonnan veszélyt érez, csatakiáltást hallat. Harci kiáltásuk igen különböző. Ahány csapat, annyiféle. Némelyiké a kígyó sziszegéséhez hasonlít, másiké a csermely zúgásához. Van olyan is, amelyik a bagoly huhogását utánozza, ismét másik a bölömbika hangjával kél versenyre, de olyan is akad, amelyikhez képes a sziú indiánok csatazaja gyenge aeolhárfa (légáramlatban önként rezgő húros hangszer).

A cserkész kedveli a játékot. Játékaik közül kiemelkedik a krinolinozás és a lasszóvetés. Ez utóbbiban különösen ügyesek. Egyik-másik néha még önmagát is megfogja a kötéllel.

Vannak vizi és szárazföldi cserkészek. Az elsők állandóan a vízben lubickolnak, utóbbiak a szárazon futkároznak. Néha azonban a szárazföldiek is bemennek a vízbe, de mivel úszni nem tudnak, a víziek kinevetik őket.

Nyáron, táborozás idején csak éjjel vannak a sátorban, ahol hortyogva alusznak, a nappal különféle szabad foglalkozással, más híján csatangolással töltik. Ilyenkor barna-pirosra sülnek, vagy csokoládé színűre perzselődnek.

Míg a csapat pihen, őröket állítanak ki. Egy-egy őrszem mellé két méter hosszú cöveket vernek, hogy a szél el ne fújja. Az őrszem rendszerint ébren van, vigyáz az alvóra, néha azonban a nagy hortyogástól ő is kedvet kap, és elalszik. Ilyenkor fel szokták locsolni.

Ha táboroznak is, sohasem boroznak. A cserkész bort nem iszik, hanem csak vizet, mert az egészséges és nem fizet érte.

Ez az életmód teszi a cserkészt vidámmá, s úgyszólván örökéletűvé, mert ha megöregszik is, legfeljebb parancsnok lesz belőle, de a cserkész nem hal meg soha.

Erdélyi Tibor
314. Czuczor Gergely csccs.

1929.

A cserkész (1. rész)

A cserkész az emberi faj egyik alosztálya. A gerincesek közé tartozik, sőt egyike a leggerincesebbeknek.

A bölcsőből kikerülve ő is, mint minden ember, járni tanul, majd iskolába megy, ahol kék pántlikát kötnek a nyakába. Ebben az időszakban "farkaskölyök" a neve (valószínűleg azért, mert mindig üvölt.)

Amint növekszik és erősödik, napról napra komolyabb lesz, megtanulja a szabályokat, a kék pántlikát zölddel cseréli le és megkapja a szépen hangzó "cserkész" nevet.

A cserkész szeges sarokkal kezdődik, és felül csúcsban végződik. A hátán púpja van, de nem olyan, mint a tevének, hanem élelemmel és felszereléssel tele púpja. Közönségesen hátizsáknak hívják.

Derekán szíjjal van kétfelé osztva. Alul térdnadrágot és csíkos lábszárvédőt hord, felsőrészét pedig betakarja, hogy a szúnyogok ne csípjék meg.

Nyakán zöld csík szalad körül, amely elöl a mellen folytatódik, és hogy le ne essék, bőrkarikával van megerősítve.

Oldalán bicska lóg, amelyet igen sokféleképpen tud használni. Fát vág, fűrészel, lyukat fúr, kenyeret szel és földet ás vele, néha azonban a kezét is megvágja. Ha a bicska elvész, a cserkész szomorú, és addig pityereg míg másikat nem kap.

Kedvenc tápláléka a gulyás és a pörkölt, de kényszerűségből megeszi a mákostésztát és a sárgarépa főzelkétet is. Előbbitől mélyen alszik, utóbbitól szépen fütyül.

Időnként az öregek próbának teszik ki a fiatalokat, s aki megfelel, külön jelvényt kap. A lustákat és tehetségteleneket kiküszöbölik soraikból.

A rendetlenségnek nincs helye a cserkészek között. Ha egy-egy cserkészről hiányzik egy gomb, nem a gombot varrják fel rá, hanem a gombhoz keresnek egy rendesebb cserkészt. A rendetlent szélnek eresztik.

Erdélyi Tibor
314. Czuczor Gergely csccs.

1929.