Keress rá!

Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ember. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ember. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. június 8., szerda

Terveink, Tervei

Mennyi terv van az embernek szívében! De (csak) az maradandó, amit az Úr határoz. (Péld 19,21)

2016. március 12., szombat

Munka

Munka jó az embernek – jót tesz az emberi létnek -, mert az ember munkájával nem csak átalakítja és szükségleteihez igazítja a természetet, hanem önmagát is megvalósítja mint embert, bizonyos mértékben „több emberré” lesz. (II. János Pál pápa)

2014. április 12., szombat

Kétféle ember

"Kétféle ember létezik: aki a munkát végzi, és aki learatja a babérokat.
Próbálj az első csoportban maradni, ott nincs akkora konkurencia."
(Indira Gandhi)

2011. január 23., vasárnap

Bújócskázni akarok


A Mestert már életében legendák övezték. Azt tartották, hogy egyszer Isten is tanácsért fordult hozzá:
- Bújócskázni akarok az emberekkel. Megkérdeztem az angyalaimat, hogy szerintük melyik a legjobb búvóhely. Volt aki azt mondta, hogy az óceán feneke. Mások a legmagasabb hegycsúcsot ajánlották. Megint mások a hold túlsó oldalát, vagy egy távoli csillagot. Te mit ajánlasz?
- Rejtőzz el az emberi szívben – válaszolt a Mester. – Az lesz az utolsó hely, ahol keresni fognak.

Anthony de Mello: Menekülés

2010. december 10., péntek


József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek.



Ráhányni mindent, ami antik, ócska,

Csorbát, töröttet, s ami új, meg ép,

Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska!

S rászórni szórva mindent, ami szép.



Dalolna forró láng az égig róla

S kezén fogna mindenki földiét.



Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hisz zúzmarás a város, a berek .

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni

És rakni, Adjon sok-sok meleget.



Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,

Hogy fölengednének az emberek!

/1922. november 12./

2010. november 17., szerda

Barátságról


A barátsággal sosem szabad betelni úgy, mint egyéb dolgokkal:
minél régebbi, annál édesebb, miként a borból is az,
amelyik kiállta az időlását.
Cicero

2010. november 4., csütörtök

A ti egyedüli mesteretek az Isten!


Bi-Pi 1925-ben, a cserkészzarándoklat kezdetekor a
westminsteri katedrális előtt elmondott szavaiból.


Nekem, a törékeny embernek, az orvosok nem engedik meg a zarándokutat, de még egy cserkészkirándulást sem, különben gondolhatjátok, hogy veletek mennék. Mutassátok meg egyházatok fejének, hogy a cserkészeknek nincsen két gazdájuk, hogy a ti egyedüli mesteretek az Isten. Ezt adom nektek útravalóul: engedelmeskedjetek neki.

2010. október 21., csütörtök

Zelk Zoltán: Nem illet


Zelk Zoltán:
NEM ILLET ENGEM ?


Nem illet engem e dicséret,
hidd el, barátom, csontig éget,
hogy bátorságomat dicséred?

Nem tigrisként, ember-mód élek,
csapzott szívem a rettegések
tanyája. Hidd el: félek! félek!

Ember vagyok, ember módon élek,
hogy is lehetnék bátor?
csak jobban rettegek
attól, hogy hitvány lehetek,
jobban, mint a haláltól.

2010. október 7., csütörtök

No arms, no legs

2010. szeptember 29., szerda

Tévedés


Tévedni emberi, tévedést belátni emberfölötti dolog.
Feleki László

2010. szeptember 9., csütörtök

Kötelesség


Az ember kötelessége csak ott ér véget, ahol a lehetetlen kezdődik.
Louis Pasteur

2010. július 3., szombat

Hétköznapok szentlelke


Könnyű kedvesnek lenni,
mikor az embert nem bántja semmi;
könnyű szeretni azokat,
akikkel nem foglalkozunk sokat.

De óh, az a néhány ember,
akiket győznöm kell türelemmel;
azok a nehéz napok,
amikor olyan egyedül vagyok.

Ó, az a néhány lélek,
akikkel közös lakásban élek;
az iskola vagy a munkahely,
naponta színig megtelő kehely.

Isten Szentlelke! Szállj rám!
Nem csak a templomok árnyán kereslek én.
Ne csak az ünnep glóriáján legyél enyém!

Hétköznapok Szentlelke, szállj rám!
Atya lángja, krisztusi fény!
Tündökölj a hétköznap egén,
hogy hétfőtől szombatig is legyél enyém,
hogy hétfőtől szombatig is szeressek én!
Mindenkit szeressek én!

2010. június 13., vasárnap

Vaddisznó 3.


Milyen az ember?

Latin neve: homo sapiens.
Hétköznapi vaddisznó szemmel nézve egy ronda, gusztustalan, csupasz és büdös állat, amelyik mindenféle még büdösebb ún. illatosítóval keni be magát, hogy ne lehessen összetéveszteni a vaddisznóval.
Formája ormótlan, leginkább egy nagy bunkósbotra emlékeztet, olyanra amilyet a disznópásztorok hordanak magukkal.
Nagy, kerek feje a vékony nyakán igen sérülékennyé teszi. Melák, hosszú kezei nem érnek le a földig, így állandóan a hátsó lábán kénytelen járni.
Bárhonnan is nézi egy vaddisznó, röföghetnékje támad. Az ember látszólag békeszerető. Ellensége csak önmaga és a többi ember.
Mivel sűrűn, egymás hegyén hátán él, sok az összetűzés, a verekedés, a háború köztük.
Az ember családszerető, de csak a saját családját szereti. Ha nagy ritkán összejönnek családok, azok is veszekedni, verekedni kezdenek. Ezt már gyerekkorban is, játékos formákban gyakorolják. Az embernek kis családja van. Az apák így is rendszeresen kerülik a családjukat, nem ritkán az anyák is.
Táplálékukhoz minden ehető hozzá tartozik a növényi gyökerektől a gombákon át a vaddisznókig. A kukoricáért állandó háborúságban vannak a vaddisznókkal.
Ruházatának anyaga a saját bőrükön felül minden fű, fa, virág és állat. Ruházatát naponta változtatja és a legkülönfélébb színekben díszeleg.
Fegyvere rengeteg van a parittyától az atombombáig.
Legfontosabb érzékszerve a szeme, így tájékozódása, ítélőképessége, ébersége messze alatta marad a vaddisznóénak.
Szerszámainak se szeri, se száma, s mint a hangyák mindent átalakít, épít, rombol saját céljainak megfelelően.
Mozgásszerve, mint említettem a lába, de szerszámai segítségével földön, vízen és levegőben is képes közlekedni.

Farkas István: Hogyan vállaljunk közösséget egy vaddisznóval? - részlet

2010. június 7., hétfő

Én ember vagyok


Egy kanál, csak kanálnyit meríthet a tengerből.
Egy jánosbogár, csak bogárnyit csenhet a napfényből.
Én ember vagyok, s csak embernyit meríthetek az Istenből.

(Mécs László: Alázat c. verséből)

2010. június 2., szerda

Háborúban az embert a kard, békében a fényűzés sebzi meg


"Háborúban az embert a kard, békében a fényűzés sebzi meg.
Azért egyél, hogy élj, és ne azért élj, hogy egyél!
Gyakran a nagy tolvajok büntetik meg a kisebbeket.
Óvakodj attól, hogy mások bajából örömöd támadjon.
Erkölcseiddel tündökölj, s ne a vagyonoddal.
Amit te magad nem tudsz elviselni, arra ne adj parancsot másoknak.
A hallgatást ritkán, a beszédet gyakran megbánjuk."

Balbus

2010. május 19., szerda

Az itt maradó kincsek


"És rátok bízom az itt maradó kincseket:
A virágot csókoló madarat,
A szántó-vető embert
S a küllőbe hullott
Három csillagot."
(Tamási Áron)

2010. május 18., kedd

Az erkölcs alapelve


Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike; de
gondolkodó nádszál. Nem kell az egész világmindenségnek összefognia
ellene, hogy összezúzza: egy kis pára, egyetlen csepp víz elegendô
hozzá, hogy megölje. De még ha eltaposná a mindenség, akkor is nemesebb
lenne, mint a gyilkosa, mert ô tudja, hogy meghal; a mindenség azonban
nem is sejti, hogy mennyivel erôsebb nála.
Tehát minden méltóságunk a gondolkodásban rejlik. Belôle kell
nagyságunk tudatát merítenünk, nem a térbôl és az idôbôl, amelyeket nem
tudhatunk betölteni. Igyekezzünk hát helyesen gondolkozni: ez az
erkölcs alapelve.
(Pascal)

2010. április 19., hétfő

Önbizalom


Az ember saját magát neveli az önbizalom segítségével.
 (Legyetek jók, ha tudtok című film, Néri Szent Fülöp)

2010. április 9., péntek

Te mit csodálsz meg?


„Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceánok mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen, és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett.”

Szent Ágoston

2010. április 8., csütörtök

Különös dolog


"Mert az élet az valami roppant különös dolog. Az úgy odakötözi az embert a földhöz, egy völgy hajlatához, vagy egy domb oldalához, úgy odakötözi még akkor is, ha nehéz és nyomorúságos élet, hogy az ember lassanként odanő hozzá, gyökeret ereszt belé s lassan otthonának kezdi érezni akkor is, ha idegen."
(Wass Albert)