Aranyozd be!

Az legyen az elved, hogy a beszéd kezdetét szívesen engedd át másoknak, kik földiesen gondolkodnak, de a beszéd végét mindig magadnak tartsd fenn, hogy így bármily fémet kaptál is, a beszédben törekedjél azt bearanyozni.

Loyolai Szent Ignác

Talán akkor imádkozunk legjobban...

Talán akkor imádkozunk legjobban, amikor legkevesebbet mondunk, és akkor legkevésbé, amikor legtöbbet beszélünk. (Szent Ágoston)

Bármit beszélsz titokban, úgy add elő, mintha az egész világ előtt mondanád.

(Loyolai Szent Ignác)

Ha szólsz:

"Ha szólsz - a gondolatot mindég
mért, elhelyezett szavak tartsák,
mint pillérek a hidak ívét,

mikből ha több van - nem merész
az ív, - de ha egyet elvesznek,
a semmibe hull az egész."

Váci Mihály

Ágai Ágnes: Szó ami szó

Nagyon egyszerűen kellene szólni
ebben az agyonbonyolított világban.
Veretes, tiszta, igaz beszéddel
lehántva a sallangokat,
az utánzatok idegen koloncát,
a cifra cikornyák vadhajtásait.
Fehér szavak kellenének,
újra felfénylő, megtalált szavak,
lesikált, erős tölgyfa szavak,
masszívak, faraghatóak,
kemények, érthetők.
Vissza kell adni hitelét,
becsét, szépségét a szónak,
a szóra érdemes szavaknak,
melyekkel szót válthatunk,
és szót érthetünk egymással
jó szóban szűkölködő korunkban.

Reményik Sándor: Az ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhítattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,
És pap, és próféta és soha más,
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.


Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -,
S a kelyhet többé nem engedi el!