Az ünnep fénye

Ima adventi gyertyagyújtáskor

E legszentebb időszak Ura,
Kérünk, áldd meg mindazokat, akik ma összegyűltek, hogy meggyújtsák az adventi gyertyákat.

Ahogy a remény fényével világítjuk be ezt az időszakot,
add, hogy emlékezzünk azokra, akik hittel várták a Messiást.

Ahogy a béke fényével világítjuk be ezt az időszakot,
add, hogy emlékezzünk a Szűz csendes erejére, és hogy megéljük a béke üzenetét, amit Fia hozott.

Ahogy az öröm fényével világítjuk be ezt az időszakot,
add, hogy emlékezzünk a pásztorok boldogságára szenteste, és hogy magukba ihassuk, hogy ezt az örömöt a számunkra legdrágábbakkal oszthatjuk meg.

Ahogy a szeretet fényével világítjuk be ezt az időszakot,
add, hogy emlékezzünk a Gyermekre, akit gyengédségében adtak e földnek, hogy megvilágítsa számunkra a sötétet, és a legegyszerűbb parancsolatát:
Szeressétek egymást!

Ahogy most megünnepeljük az adventet,
add, hogy a remény, béke, öröm és a szeretet fényei ragyogjanak be minket,
és úgy szórják fényüket a világban, mint a gyertya a sötét éjben.

/Sharon Hudnell/ 

Igazi fényt sugározzunk a világba!

Jöjj el, Úr Jézus, akire a népek várakoznak, s akire mi is várakozunk!
Örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel! Nagy szükségünk van arra, hogy fényt hozz bűnös életünk sötétségébe. Saját erőnkből képtelenek vagyunk arra, hogy legyőzzük a sötétséget. Nehezen tudjuk megkülönböztetni a világ csalóka fényeit a te világosságodtól, amely most még oly erőtlennek látszik. Jézus, legyél Te bennünk a Fény! Növekedjél bennünk Te, az igazi fény! És add, hogy Téged, az igazi fényt sugározzunk a világba!

Adventi örvendezés

Utaidat vágyva kerestem,
S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
 ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerűség,
irgalmasságod csupa hűség,
s egy értelme van a keresztnek:
 hogy megkerestek és szeretnek!
 Hát hirdetem, hogy útja száz van
minden szívhez a nagyvilágban,
 keresni kell és rátalálni ma,
akinek Ő a vágya álma;
kinek batyuja az a „nincsen",
megtalálja a gazdag Isten.

/Fejes Ádám/

...de keressük a fényt.

Adventi imádság:

Urunk, Jézus, Fény és sötétség Ura,
kérünk, áldd meg a te Szent Lelkeddel karácsonyi előkészületeinket.

Mi, akiknek oly sok dolga volna, mindennap megállunk, hogy csendben és békében meghallgassuk szavad.

Mi, akik oly sok minden miatt aggódunk, reménnyel várjuk, hogy közénk térj.

Mi, akiket oly sok áldással halmoztál el már így is, várjuk, hogy királyságod tökéletes öröme is eljöjjön.
Mi, akiknek nehéz a szíve, keressük léted örömét.
Mi a te néped vagyunk – sötétben járunk, de keressük a fényt. És azt kérjük: „Jöjj közénk, Úr Jézus!” Ámen.

Advent - állandó kész-ség

Advent nemcsak emlékezés az első Úrjövetre és virrasztás a végső beteljesülésre, de egy állandó készség megfogalmazása is: Isten használjon bennünket saját műve részeként. Amit az ember hozzátehet, az a saját erő, egy gondozott, egészséges, reményteli emberi élet.
/Felrázás - adventi készület/

Adventi titok

...Valakire vár
a holdfényes határ.
S ez az adventi, mély,
havas és holdas éj,
titkot tud: Jön! ... Ne félj!
Túrmezei Erzsébet: Adventi éjszaka (részlet)

A betlehemi csillag példája

Boldogok a békességesek,
akik egymással kezet fognak
országhatárokon túl is,
akiknek magatartását nem módosítja
sem világnézeti ellentét,
sem kasztrendszer, 
vagy faji megkülönböztetés.
Mint betlehemi csillag az éjszakában,
úgy sugározzák maguk körül
a békesség fényét, 
és ők is mindig Krisztusra mutatnak, 
-- mert testvér-csillagok.

Szent-Gály Kata

Kert és a kertésze

Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. 
Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. 
Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.
Márai Sándor: Ég és Föld

Beer Miklós püspök atya üzenete az Adventre

Milyen „élmény” kell ahhoz, hogy végre „felébredjünk”? …és végre rendbe tegyük dolgainkat
A napokban halálra gázolták egyik barátom lányát a zebrán. Döbbenet, fájdalom, értetlenség. Ezernyi kérdés vibrál bennünk? Hát ennyi az élet? Velünk is megtörténhetett volna? Hogyan is van ez? Szökőár a Fülöp-szigeteken. Ezrek meghaltak, eltűntek, százezrek fedél nélkül maradtak. A családban gyász van. Valaki „elment”. Nélküle kell tovább élni.

Egyszer én is elmegyek?
Egyik barátomnál megállapították a gyógyíthatatlan betegséget. Mennyi ideje van még hátra? Hogyan fogadja ezt a tényt? Hogyan rendezi el a dolgait?

Szükségünk van időnként olyan figyelmeztetésekre, amelyek nem „kényszerítenek”, mégis kijózaníthatnak. Számomra ilyen „alkalom” minden „Advent”. Számot vetni az életünk lehetőségeiről és felelősségéről. Ez a bölcsesség.

Mindnyájan tudjuk, értjük, hogy az élet ajándék, csodálatos lehetőség, de ugyanakkor felelősség is. Nem minden mindegy.
Sok évvel ezelőtt olvastam egy mondatot, amely így hangzik: „Igyekezz úgy élni, ahogy gondolkodol, mert különben észrevétlenül úgy fogsz gondolkodni, ahogy élsz.” Könnyen becsapjuk magunkat.
Advent a teljes élettel szembesít bennünket. Mi keresztény emberek, hittel gondolunk az ajándékba kapott kész világra, de az élet időbeli, véges voltára is.

Tudom, hogy egyszer én is meghalok. Osztálytársaim, barátaim, rokonaim közül már sokan elmentek. Nem akarom magamat becsapni. Mennyi van még hátra?
Talán négy hét Karácsonyig? Mi lenne, ha úgy tölteném el ezt a négy hetet, mintha ez lenne az összes lehetőségem? Talán figyelmesebb lehetnék a családtagjaimhoz, önzetlenebb, nagylelkűbb? Sok jót tehetnék másokkal. Mire várok? „Amit megtehetsz ma …” Észreveszem mindazokat, akiknek gondjuk van. Lakáshitelesek, munkanélküliek, betegek, csalódottak, hátrányos helyzetűek? Ismerőseim! Ezért vagyok itt, hogy a lehetőségeim szerint segítsek! Másnak nincs értelme.

Hívő emberként vallom, hogy Isten örök életre hívott Jézus Krisztus által, aki értem született erre a világra. Meghalt értem, de feltámadt. Szeret engem.
Szent Ágostontól való ez a mondat: Ha szeretjük Őt, miért félnénk a vele való találkozástól? Advent annyit jelent, mint Úrjövet. Eljön értünk. Várjuk Őt!
Milyen szép lehetne a következő hónapunk, ha felnőtt hittel tekintenénk a jövőbe! Milyen szép lehetne az életünk, ha Isten ajándékozó szeretetét felfognánk és követnénk! Szabadon és nagylelkűen.

Áldott adventi időt!

Beer Miklós püspök

Forrás: vaconline.hu

Fény és sötét

Fény és sötétség szemben állnak egymással, mégis az egyik a másiktól függ, amint a jobb láb lépése függ a balétól.

Hermész Triszmegisztosz

Készülődés, felfedezés, megérkezés

"(...) Advent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. 

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.

Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."

(Pilinszky János)

"...álmunkból kelni itt az óra már..."

Rónay György: Advent első vasárnapja

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!

-1- Krisztus négy adventusa

“Ádvent — így neveztetnek a mostani rendtartás szerént karácsony előtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög ekklézsia a maga böjtit. De idővel a deák ekklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentumon: mert a Krisztusnak négy adventtusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe bészáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó ítéletre.” 

Bod Péter, a 18. század első felének evangélikus tudósa az Adventről

Mindszenty hercegprímás búcsúzik papjaitól 1948.12.26.

"Komoly idők komoly intelmével jövök az Úr Jézus nevében és az Ő követségében hozzátok(Kor. II. 5, 20). Mindig és mindenütt csak az történhetik velünk, amit az Úr rendel vagy megenged. Tudtán kívül még egyetlen hajszál sem esik le a fejünkről (Luk. 21, 18). Annyi más után elveheti a világ tőlünk ezt vagy amazt, de nem veheti el tőlünk Jézus Krisztusban való hitünket. Ki választ el minket Krisztustól? Sem élet, sem halál, sem egyéb teremtmény el nem szakaszthat minek az Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban vagyon (Rom. 8, 39). Ő mondotta mostanra is: Ne aggódjatok életetekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek (Máté 6, 25). Mennyei Atyánknak van gondja ránk.

Nem lehetünk tehát olyanok, és nem viselkedhetünk úgy, mint akiknek nincs reményük és hitük. Ha volnának köztünk, akiket az idők idegzetileg megviseltek, akik híreikkel és rémüldözésükkel gyötrelmére vannak önmaguknak, élet- és sorstársaiknak: nyugtalanságukat látva imádkozzunk értük, hogy háborgó, zaklatott lelkükben csendüljön meg eligazításként és megnyugtatásképp az édes Üdvözítőnek a viharzó tengeren nagy nyugalommal feltett kérdése: Mit féltek kicsinyhitűek?"

Csendes csodák

Reményik Sándor : Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Adventi üzenet

Advent első vasárnapja van. Valami egészen különös, megmagyarázhatatlan bizsergés van a levegőben. Elkezdődik valami, ez olyan életszerű és zsibongó.

Mintha a tavasz illata lenne a levegőben. Igaz hideg van, csendes és színtelen a körülöttünk lévő világ, mégis minden élettel telített. Egy csodálatos és megismételhetetlen időszak ez.
Készület. Nem egy folytatásos film következő részét várjuk vagy egy újabb bulvárpletykát, hanem valami egészen egyszerűt, valami egészen csendeset: Jézust.
Felénk jön, ez betölti minden kereső ember szívét.Meglep és felkavar.
Várakozás. Rá várunk, Őt kívánjuk, Belé akarunk kapaszkodni.