Szerencse vagy balszerencse?

" Élt egy faluban egy öreg ember az egyetlen fiával. Volt egy szép lovuk. Ezt a lovat már sokszor meg akarták venni tőle, de nem adta el. Egy napon a ló megszökött és elkóborolt az erdőbe. A szomszédok szánakozva mondogatták az öregembernek:
– Óóóó, micsoda balszerencse! Se pénz, se ló! Az öreg ember azonban csak ennyit mondott:
– Várjuk meg a holnapot, lehet, hogy balszerencse, de lehet, hogy nem! A következő napon az elszökött ló visszatért, és hozott magával még tíz gyönyörű erős vadlovat. A szomszédok irigykedve most ezt mondták:
– Milyen nagy szerencse! Az öreg ember azonban most is azt mondta: – Várjuk meg a holnapot, lehet, hogy balszerencse, de lehet, hogy nem! Eltelt egy-két nap és az öreg ember fia igyekezett betörni a vadlovakat de az egyik ló ledobta a hátáról és a fiú eltörte a lábát. A szomszédok nagyon sajnálkoztak és megint csak azt mondogatták:
– Óóóóó, milyen balszerencse! Az öreg azonban csendesen csak így szólt:
– Várjuk meg a holnapot, lehet, hogy balszerencse, de lehet, hogy nem! Ismét eltelt egy-két nap. Katonák érkeztek a faluba és újoncokat toboroztak.A faluból minden fiatalt elvittek, kivéve az öregember törött lábú fiát. A szomszédok akkor azt mondták az öregnek:
– Milyen nagy szerencse! Az öreg ember azonban most is csak ezt válaszolta:
– Várjuk meg a holnapot, lehet, hogy balszerencse, de lehet, hogy nem! " /Indián mesék/

Az indián és a lova

Egy nap az öreg indián unokája kiabálva szalad a nagyapjához. Elmondja neki, hogy elfutott  az indián lova, és sehol se találják. A fiú teljesen kétségbeesett volt, de az öreg indiánt mégse foglalkoztatta a probléma. Az unoka kérdően nézett rá, hogy miért nem ideges, hiszen nem figyelt eléggé a lovára. A bölcs indián csak ennyit mondott: "Tudod Fiam, visszajön majd egyszer, ha az én lovam. Ha viszont az a ló szabadságot kíván és nem jön vissza, akkor meg is kapja, mert sose volt az én lovam." /Indián mesék/

Azt akarom tudni...

Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.

Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, hogy megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a Holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel, hogy vadul tudsz-e táncolni és hagyni, hogy az extázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.

Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tieddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst Holdnak , hogy "Igen!"

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?

Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál.

Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és, hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

(Oriah Hegyi Álmodó öreg indián szavai)