Medve egy helyen azt írja: "Rabok legyünk vagy szabadok? Először is ez nem kérdés. Rabok vagyunk. Világra jöttél, egy vadidegen helyre, amihez semmi közöd. Peregni kezd neked egy ingyen mozi, ahol néző vagy. A mozinak egy kicsike része azonban a saját tested, s mivel ez az egyetlen olyan speciális darabkája, amivel kapcsolatod van, ezt is önmagadnak nevezed. De ez a második számú »én« már szereplője az ingyen mozinak, a vadidegen világnak, ahol minden esetleges, és független a néző voltodtól. Itt szereplők vagyunk, rabok, nem választhatunk, Sándor. A néző pedig szabad. Nem lehet rabbá tenni egyáltalán.
Másodszor pedig, ha választhatsz, hogy rab légy-e vagy szabad, akkor már szabad vagy. Egyetlen alternatíva, egyetlen választható másik lehetőség, a semmi, a nulla helyett már végtelenszeres szabadság." (Nekem, a Keleti pályaudvar indulási oldalára érve - Monostorra jártam kimenőre a főreálból, és iparkodtam mindig elérni a jó gyorsvonatot, harmincöt perc alatt ott volt - nemcsak szabadság-érzést jelentett, hogy tetszésem szerint bemehettem akár az épület középső, nagy kapuján, akár a sarok melletti, innenső ajtón is és onnét végig az oldalfolyosón, hanem izgalmas, nagyszabású kalandosságot.)
(Ottlik Géza, Buda)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése