Állj meg!

Egy meleg nyári délután a 8 év körüli kisfiú megkérdezi anyukáját, lemehet-e a házuk előtti parkba focizni a barátokkal. A parkot a háztól egy viszonylag forgalmas utca választja el. Éppen ezért anyuka csak egy feltétellel engedi le fiát:
- Nagyon figyelj az úttestnél! Állj meg, nézz szét és ha nem jön semmi, akkor menj csak át az úton!

Ugye, milyen ismerős ez a kérés: állj meg, nézz szét! Legalább százszor hallottuk gyermekkorunkban és legalább százszor elmondtuk már gyermekünknek, unokánknak! Megtanultuk, és meg is állunk az úttest szélén.

De vajon megállunk-e az életünk folyamán többször is, vagy csak átvágtatunk rajta?