Tenger Szilárd: Nagyböjti gondolatok
Elnémult a zene.
Nincs többé tánc.
Készítsd fel lelked ember,
A SZENTIDŐ téged vár!
Ideje újra megfordulni!
Hamut szórni fejedre,
Hogy emlékezz mindig
Porrá váló nevedre.
Nézd a magányban küszködött.
Olajfák hegyén könnye véres!
Nem magáért verejtékezik.
Érted! Ki oly vétkes.
Nézd a keresztet!
A haldokló királyt.
Ki megfeszítve is,
Áldotta Izrael fiát.
Bűnük terhét ő cipelte.
A kereszt őt verte földre.
De tovább harcolt a szeretet,
S így a halált összetörte.
Szállj magadba ember!
A föld porába vezekelj!
S vigyázz, nehogy
A pokol listáján szerepelj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése