József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek.



Ráhányni mindent, ami antik, ócska,

Csorbát, töröttet, s ami új, meg ép,

Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska!

S rászórni szórva mindent, ami szép.



Dalolna forró láng az égig róla

S kezén fogna mindenki földiét.



Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hisz zúzmarás a város, a berek .

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni

És rakni, Adjon sok-sok meleget.



Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,

Hogy fölengednének az emberek!

/1922. november 12./