„... de mit tegyünk a főnökkel?”

Milyennek kell lennie a főnöknek?

Erre nem túl nehéz választ találni. Megkértem a szemináriumaimon résztvevő könyvtárosokat, hogy sorolják fel a felettesek kívánatos és szükséges tulajdonságait. A különböző körökben felvett listákon igen sok volt az egyezés. A legtipikusabbak:

• biztonságot sugároz
• elkötelezett
• becsületes
• képzelőerővel rendelkezik és előrelátó
• van elemzőkészsége
• képes bonyolult dolgokat átlátni
• van elég energiája
• okos
• lojális az intézményhez, a könyvtárhoz és a munkatársakhoz
• van politikai érzéke
• nyitott a környezet, használók és munkatársak irányában
• figyel a használókra és a munkatársakra, gondoskodik róluk
• tűri a stresszt
• intelligens
• képes döntést hozni
• alázatos, képes másokat meghallgatni
• rugalmas
• elérhető és megközelíthető
• igazságos
• barátságos, ugyanakkor objektív
• van humorérzéke
• jó a kommunikációs képessége
• lelkes
• kitartó
• nyitott
• van képessége és akarata ahhoz, hogy a dolgokat mozgásba hozza.

Kétlem, hogy maguk a főnökök alapvetően más felsorolást készítenének, de hogy a felsoroltaknak mennyiben felelnek meg, abban valószínűleg eltérne véleményük beosztottaik ítéletétől.

Érdemes megjegyezni, hogy a beosztottak nem gyenge vagy erőtlen felettest akarnak. Tudják, hogy sokszor szükség van a keménységre. Bizonyos főnökök ugyanakkor azt hiszik, hogy a keménység és a szerénység között semmi kapcsolat sem lehet. A részvételen (azaz a döntésekben való bevonáson) alapuló menedzsment egyáltalán nem könnyű választás, sőt; nehezebb, mint az autokratikus menedzsment – de általában jóval hatékonyabb.

Forrás: „But what can be done about our bosses” / Maurice B. Line.
In: Library Management 97 (1896) 3 p. 32-37 (Részlet)