Másé a rév és másé az aranya,Koldus én vagyok, egyedül magam.
A kert, a mező másoknak terem,
Vagyok száműzött, örök nemtelen.
Engem Krisztus cégérnek tett ide,
Hogy számon élőn éljen az ige.
Utolsó én az emberek között,
Csak tanítok, csak sebet kötözök,
S megáldom azt, aki engem szidva szid,
S megcsókolom, aki kővel meghajít.
Én dolgozom, hogy körmöm leszakad,
S jutalmam nincs a kerek ég alatt.
Az én utam kietlen elhagyott,
Mert költő, költő s apostol vagyok.
Kenyér vagyok, melyből mindenki tör,
de engem vad, maró éhség gyötör.
De engem az Úr – jaj szomjazni hagy.
Olaj vagyok. Én rólam írva van:
Világítsak s emésszem el magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése