Keress rá!

Oldalak

2010. április 3., szombat

"... ekkor lép frigyre isteni és emberi ..."


Mert olvadó viasz táplálja szüntelen, amit e gyertyához a szorgalmas méhek készítettek.
Ó valóban áldott éj, mert ekkor lép frigyre isteni és emberi, földi és mennyei!
Most kérünk tehát, Urunk, téged, hogy ne aludják ki ez a gyertyaláng, melyet néked áldozunk, és el nem fogyó tiszta fénnyel űzze távol lelkünktől az éj minden árnyát.
Mint jó illatú áldozatot fogadd el tőlünk, és világossága az égi fényekkel olvadjonegybe!
Fénylő lángját találja égve a szép hajnalcsillag: az örök Hajnalcsillag, ki soha nem lát alkonyt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése