Azon az éjjel a Végtelen
önmagát adta csendben, nesztelen
mint szállongó hópihe-sokaság
a didergő földet
nyugalmával betakarta
a törékeny emberlétet
Azon az éjjel minden remény
örök jelen lett, beteljesülés
a bűn kötelét feloldó titkos
csillagfény-pillanat
átölelte, egybefűzte
a jövendőt s a régmúltat
Azon az éjjel a pusztában
láthatóvá vált a Láthatatlan
az ijesztő árnyékot messzire
űző királyi szövetség
azon az éjjel közel jött
az emberhez az üdvösség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése