Miért sirattok? Isten arca volt,
Mely simogatóan, hívón rám hajolt...
S én mentem... és most fényözönben élek!
És nem vagyok más, csak tisztuló lélek!
Ha emlegettek - köztetek leszek,
De fáj, ha látom könnyetek,
Ha rám gondoltok mosolyogjatok!
Mert én már Istennél vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése